Napraforgómag

A napraforgó Peruban és Mexikóban őshonos, és az amerikai indiánok régóta termesztett növénye. Európába dísznövényként került a XVI. században, majd kb. 200 éve felfedezték, hogy kiváló olaj készíthető belőle. Ettől az időtől kezdve nemesítésére igen nagy gondot fordítottak. Napjainkban a táplálkozási szokások változásával előtérbe került a növényi olajok fogyasztása, melynek eredményeként a napraforgó termesztése is nagy fontossággal bír.

A napraforgómag energiatartalma a többi olajos maghoz hasonlóan jelentős. Zsírtartalma értékes, mert gazdag forrása a telítetlen zsírsavaknak. E zsírsavak hozzájárulnak a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez, és a vérnyomást is kedvezően befolyásolják. A napraforgómag kiemelkedő B1-vitamin-forrás, de a vitaminok közül említést érdemel még E-vitamin-tartalma, mely jelentősen hozzájárul a káros szabad gyökök károsító hatásának csökkentéséhez. Az ásványi anyagok közül magnéziumot, kalciumot és káliumot tartalmaz nagyobb mennyiségben.

A gasztronómiában a napraforgómagot pékáruk, sós sütemények és kenyerek díszítésére használják, de akár a kenyér tésztájával is összegyúrható és belesüthető. A finomított napraforgómag olajat, más néven étolajat pedig senkinek sem kell bemutatni.